Számtalan elektróda létezik a legkülönfélébb bevonatokkal.
A bevonatos elektródák gondoskodnak a védőgáz képzéséről, ami visszaszorítja a varrat oxidálódását. Ezen túl a salakképződéssel is védi a varratot, ezzel is megelőzve az oxidálódást, valamint segíti a lehűlést, növeli a leolvadási teljesítményt is.
A bevonatos elektródák az ötvözésben is szerepet játszanak, aminek azért van jelentősége, mert a nagyon magas hőmérséklet hatására sok ötvöző kiéghet az alapfémből, ráadásul a végén a varrat gyengévé válhat. Végül ezek a hegesztőanyagok az ívstabilizálásból is kiveszik a részüket, de a fröcskölést is csökkentik.
A bevonat fajtája és szerkezete határozza meg az elektróda leolvadási karakterét és hegesztési tulajdonságait.
Az DIN EN ISO 2560-A szabvány szerint az alábbi bevonatokat különböztetjük meg:
• A=savas
• C=cellulóz
• R=rutil
• RR=vastag rutil
• RC=rutil-cellulóz
• RA=rutil-savas
• RB=rutil-bázikus
• B=bázikus
Az ötvözött és magasan ötvözött elektródáknál lényegesen kevesebb bevonattípus található. Rozsdamentes acélok hegesztéséhez (DIN EN 1600) rutilos- és bázikus elektródák ajánlottak. Mindkét típus használható hőálló acélok hegesztéséhez is (DIN EN 1599). Nagyszilárdságú acélokhoz (DIN EN 757) kizárólag a bázikus bevonatú elektróda használható.